Gyakran azt mondjuk, hogy a gránit "soha nem fakul meg". De hosszú távon a gránitkő is elhalványul, csak egy pillanat. A speciális épületek, terek stb. Megjelenését szintén befolyásolja a szél és a nap hatása. Például a vörös gránit tíz és fél hónapos napsugárzás után elhalványul.
Az okker gránitban található ásványi lerakódások elsősorban földpátból, kvarcból, csillámból, piroxénből és amfibolból állnak. A fő szilikát ásványi szerkezetekben mindegyik szilíciumiont négy oxigénion veszi körül, és szilícium-oxigén tetraédert képez. Ennek az alapvető szerkezeti egységnek megfelelő és stabil tulajdonságai vannak, erős sav- és lúgállósága, nehéz oldódni, időjárási ellenállása és jó elszíneződés-ellenállása.
A gránit elszíneződése a kő típusától is függ. Általánosságban elmondható, hogy a sötétebb és világosabb színű gránit könnyen elhalványul, mivel a sötét színű (például fekete, sötétzöld) gránit ásványi összetétele elsősorban piroxén, amfibol, bázikus plagiokláz, magnetit stb. Világos színű gránitok elsősorban savas plagiokláz, hamuzsír földpát, biotit és kvarc. Az ásványi lerakódások általában a föld alatt alakulnak ki, néhányuk előbb, mások később alakulnak ki.
Az első gyakran nehéz elemekből áll, atomtömeg nélkül, mélyebb helyzetben, kevesebb oxigénellátással és magasabb nyomással; ez utóbbi az ellenkezője. Ezért a különböző ásványi lerakódások általában eltérő képződési periódussal rendelkeznek, ezt durván követi: sötét ásványi lerakódások: olivin-piroxén, amfibol, biotit; világos színű ásványi lerakódások: bázikus plagioklazsav-plagioklaz-hamuzsír földpát-kvartz. Miután az első képződött ásványi lerakódások a felületnek vannak kitéve, a környezet jelentős változása miatt másodlagos változások következhetnek be, míg a késői kevésbé változnak, és a legstabilabb a kvarc.
Egy másik feltétel az, hogy a másodlagos ásványi lerakódások inkább elhalványulnak, mint az elsődleges ásványi lerakódások. Például a zöld és fűzöld dekorációs táblák, amelyek fő alkotóeleme a klorit és a klorit, 5–10 éves tapasztalat után elhalványultak, de összehasonlítva a márványnal. Ez a változás továbbra is nagyon gyenge. A színváltozás (halványulás) a környezettel is összefügg. Ha az ipari környezetben a sav- és lúgtartalom magas, könnyű megváltoztatni a halványulást. A karbantartás szintje szintén fontos.
A márvány elsősorban kalcitból, dolomitból és más ásványi anyagból áll. A kalcit molekuláris képlete CaCO3, a dolomit pedig CaMg [CO3] 2. Mindkettő karbonát [CO3] ionokkal rendelkezik, amelyek élénkebbek és könnyebben kölcsönhatásba lépnek a levegőben lévő kén-dioxid hatásával. Részecske. A kalcit vízzel könnyen reagál. A vízben oldott kalcium-bikarbonát (Ca [HCO3] 2) kalcium-karbonáttá válik a víz elvesztése után. Ezen változtatások után a márványcsiszolt lemez eredeti kristálytiszta felülete már nem létezik. Ezért nem megfelelő a márvány felhasználása a külső falfelületekhez, különösen a kültéri dekorációs anyagokhoz. A külső fal márványaként a szín általában 2-3 év után megváltozik.